Magasabb rangú tiszt kepiben és hosszú, világos köpenyben beszélget három széles, tollas kalapot viselő nővel, mögöttük további tisztek állnak, egyikük távcsövet emel. Bakos asztalokat és hajlított fa székeket hordtak ki a gyepre egy faszín és egy üvegezett pavilon elé.
Erről a helyről
Újvidék katonai repülőtere a város nyugati szélén feküdt, a Sajlovónál lévő sík területen, amely később a Jugovićevo nevet kapta. A város 1912-ben engedte át a földet az osztrák-magyar vezérkar kérésére, a repülőteret pedig 1913 májusában repülőnappal nyitották meg, eleinte nem volt több füves pályáknál és tizenegy fahangárnál, a téglahangárok, műhelyek és laktanyák 1916-ban követték. 1918 novemberében egy szerb század érkezett ide Franciaországból, és a következő két évtizedben a repülőtér az új jugoszláv állam katonai repülésének központja volt, itt működött az első pilótaiskola, a tartalékos tisztek, megfigyelők és szerelők képzőiskolái, valamint a légierő parancsnoksága, amíg az 1936-ban Zimonyba nem költözött; 1927-ben Jovan Jugović repülőtiszt nevét vette fel. Német bombázók 1941 áprilisában csaptak le rá, a megszállók 800 méteres betonpályát fektettek le, a háború után pedig a repülőtér elvesztette rendeltetését, ahogy a város ránőtt, és Jugovićevo egy lakónegyed neveként maradt meg.