Széles kilátás a Dunán át, csónakjain nyugvó hajóhíd fut ki a közeli partról, mögötte pedig a város terül el a túlparton. Házikók és fák állnak a közvetlen előtérben a nézőpont alatt, a síkság pedig a látóhatárig fut. A lap kézzel színezett, bal felül pirossal 3-as számot visel.
Erről a helyről
Mielőtt itt bármilyen állandó híd állt volna, Újvidéket és Péterváradot a Dunán tölgyfa úszókra fektetett fa hajóhíd kötötte össze. Ilyen átkelőket a tizenhetedik század vége óta használtak, és az első állandó híd 1788-ból való; Hagen hídjaként ismerték, arról a tisztről, Hagen báróról, aki egy mannheimi híd mintájára tervezte. Minden tavasszal a Péterváradon állomásozó pontonos alakulat rakta le, és az első jég előtt szedte fel, középső szakaszát pedig félre lehetett húzni, hogy a folyami forgalmat átengedje. A szekerek vámot fizettek, míg minden kézben vitt holmi ingyen ment át, a két város lakói díj nélkül keltek át, és az évadot minden évben Újvidék polgármestere és a vár parancsnoka nyitotta meg kézfogással. A hidat 1918-ban távolították el utoljára, amikor megkezdődött a munka azon az állandó átkelőn, amelyből a Tomiszláv herceg híd lett.