Lovas szekér és több férfi várakozik a péterváradi várhoz vezető hajóhíd közeli végén, alattuk a pontonokhoz csónakok vannak kikötve. A magyar és német felirat, cirill betűk nélkül, és egy testvérlappal közös sorszámú nyomat megfelel az osztrák-magyar korszaknak.
Erről a helyről
Mielőtt itt bármilyen állandó híd állt volna, Újvidéket és Péterváradot a Dunán tölgyfa úszókra fektetett fa hajóhíd kötötte össze. Ilyen átkelőket a tizenhetedik század vége óta használtak, és az első állandó híd 1788-ból való; Hagen hídjaként ismerték, arról a tisztről, Hagen báróról, aki egy mannheimi híd mintájára tervezte. Minden tavasszal a Péterváradon állomásozó pontonos alakulat rakta le, és az első jég előtt szedte fel, középső szakaszát pedig félre lehetett húzni, hogy a folyami forgalmat átengedje. A szekerek vámot fizettek, míg minden kézben vitt holmi ingyen ment át, a két város lakói díj nélkül keltek át, és az évadot minden évben Újvidék polgármestere és a vár parancsnoka nyitotta meg kézfogással. A hidat 1918-ban távolították el utoljára, amikor megkezdődött a munka azon az állandó átkelőn, amelyből a Tomiszláv herceg híd lett.