Ökrös szekerek sorakoznak a mű melletti kikövezetlen úton, mindegyik egy pár világos, hosszú szarvú ökör mögött, mögöttük az üzem fészereivel és kerek téglakéményével.
Erről a helyről
Az újvidéki Magyar Királyi Selyemfonoda egyike volt azoknak a gyáraknak, amelyek a Bezerédj Pál által 1880-tól vezetett állami selyemprogram keretében épültek, a pancsovai, tolnai, győri, komáromi, törökkanizsai, mohácsi, békéscsabai és lugosi üzemek mellett. A program az ország évi gubótermését néhány tonnáról kétezerre emelte, és 1905-re Magyarország a selyem terén Olaszország és Franciaország után a harmadik helyen állt Európában. A gyárak nőket és lányokat foglalkoztattak, és az itteni képeslap az újvidéki ház teljes munkásseregét mutatja az udvarban felsorakozva, kendőben és kötényben; a városon kívülről érkezők számára 1914-ben szállót nyitottak Újvidéken. A selyem Podbara Almaš nevű negyedében telepedett meg, ahol az üzemet Svilara néven ismerték, a festőházat pedig Magyarország legnagyobb selyemgyárának tartották. A mesterség az 1970-es évekig megmaradt a negyedben, a gyár telkén az 1960-as években magas lakótömbök épültek, és egy fennmaradt épület ma kulturális központként szolgál.