Négy katona áll sorban egy emlékmű lépcsős talapzatán, a gépnek pózolva. Tábori sapkát, övvel összefogott köpenyt és zubbonyt viselnek tölténytáskákkal és vállra vetett felszereléssel, hárman géppisztolyt tartanak a mellük előtt vagy a csípőjüknél. A jobb szélső férfi egy ló kantárát fogja, amelynek feje és nyaka kitölti a kép sarkát, a bal szélen pedig egy ötödik alak áll félig levágva, felemelt karral. Mögöttük az emlékmű talapzata emelkedik, lapján profilozott kőtáblával, vésett felirattal, amely építési évet nevez meg, alatta egy második, sérült sorral. Faragott füzérek és lámpák állnak fölöttük a talapzat sarkain. Jobbra, a lovon túl, egy díszes épület felső szintjei látszanak íves ablakokkal a halvány ég előtt.
Erről a helyről
A legnagyobb emlékmű, amelyet a főtér valaha hordozott, és ma már nincs meg. Katolikus Szentháromság-oszlop a szentháromság- és pestisoszlopok közép-európai hagyományában, 1781-ben állították, és helyben a pestistől való védelemhez kötötték. 1781. július 25-én a város elvitette a köztéri mérleget a térről, mert a katolikus közösség ott kívánta felállítani a kőemlékművet, a tér ekkor még Nagypiacként működött. Kőből, kemény mészkőből és vörös márványból épült, több szobrászati szinten, és 1866-ban jelentősen helyreállították. A közölt magasságok eltérnek, nagyjából 15 és 20 méter között. A szobrász kiléte nincs biztosan megállapítva, mert a dokumentáció nagy része elveszett, amikor Újvidéket 1849-ben elpusztították.
Képi programja a katolikus áhítatot magyar és Habsburg politikával kapcsolta össze: Szent István, Szent László, I. Lipót császár, Szűz Mária, Szent Pál és Avilai Szent Teréz, felül a Szentháromsággal. 1918 után az osztrák-magyar címereket a hírek szerint átalakították, majd ismét az 1941-től tartó magyar megszállás alatt. Átvészelte az osztrák-magyar időszakot, a Jugoszláv Királyságot és a háborút, és régebbi a mellette álló templomnál: a mai Mária neve templom 1892 és 1895 között épült, így az itteni fényképek többségén az emlékmű a legrégebbi dolog a képen. A háború utáni hatóságok az 1940-es évek végén bontották le, rendszerint 1947-re vagy 1948-ra keltezve, és az egyik megadott indok az volt, hogy a teret nagy gyűlések számára szabaddá tegyék. Hogy mi lett a darabokkal, nincs meggyőzően dokumentálva; több későbbi beszámoló Telepre viszi őket, az egyik az ottani Szent Erzsébet-templom telkére, egy másik építőanyagba.
A Szabadság téren állt, a Városháza és a Mária neve templom között, mintegy 35 m-re a templomtól.
Könnyen összetéveszthető a Vízkereszti kereszttel, amely külön és sokkal kisebb emlékmű, és itt saját szócikke van. Fényképen az oszlop körül nincs korlát, és felhőket, angyalfejeket, sarkain álló szobrokat és füzéreket hordoz, csúcsán kereszttel. A kereszt vaskorláton belül áll, sarkain lámpákkal, sima ovális medalionnal díszített talapzaton, és a teteje csupasz feszület. Az oszlop soha nem hagyta el a teret, a keresztet 1910-ben helyezték át.