Egy valódi fotós képeslap, amelyet a Püspöki Udvar melletti utcasarokról készítettek, egy magas kőkeresztet mutat egy talapzaton, alapjához csavarozott útjelző táblával, amely az utazókat Szabadka és Zombor felé irányítja. Villamossínek futnak át a macskaköves kereszteződésen az előtérben, mögötte pedig az íves ablakos, vasbalkonos saroképület áll. A képeslapot Urban Ignác újvidéki papírkereskedő és fia adta ki.
Erről a helyről
Újvidék legrégebbi fennmaradt köztéri emlékműve. Rózsaszín márványból faragott, mintegy öt méter magas kereszt a tizennyolcadik század második feléből. Szabadon állt az úttesten, a mai Zmaj Jovina és Svetozara Miletića utca kereszteződésében, a hajdani Sava Vuković-kút mellett, ovális domborművet viselő talapzaton, sarkain lámpákkal ellátott vaskerítésen belül. Az 1849-es bombázásban megsérült, és Marija Trandafil állíttatta helyre 1867-ben.
A kereszt három helyen állt, és az, hogy egy fénykép melyiket mutatja, keltezi a fényképet. A tizennyolcadik század végétől 1910-ig a kereszteződésben állt, akkor elmozdították, mert a villamossíneket a helyén fektették le. 1910-től 1957-ig a Püspöki palota előtt állt, ugyanannak az utcának a fejénél. 1957 óta a Szent György-székesegyház udvarán áll. Egy kép tehát, amelyen a kereszt a kereszteződésben van, 1910 előtti, amelyiken pedig a palota előtt áll, az 1910 és 1957 közé esik. Az egész út valamivel több mint száz méter észak felé, egyetlen utca mentén.
Könnyen összetéveszthető a Szentháromság-oszloppal, amely a főtéren állt, és itt külön szócikke van. Az oszlop jóval nagyobb volt, nagyjából 15-20 méter e kereszt öt méterével szemben, és soha nem mozdították el. Fényképen ez a kereszt saroklámpás vaskerítésen belül áll, talapzata egyszerű ovális medaliont visel, a teteje pedig csupasz feszület. Az oszlopnak nincs kerítése, felhőket, kerubfejeket, sarkain álló szobrokat és girlandokat visel, csúcsán kereszttel, amely távolról egy második, távolabbi kis emlékműnek látszhat.